Láthatatlan erőszak

• Hol kezdődik a bántalmazás és hogy lehet észlelni? Gondoljuk végig típusok szerint! Mi az a pont, ahol azt mondod, elég, ez már sok?
• Hogy tudunk tudatosak maradni egy adott, bántalmazó helyzetben, közegben, hogyan gyakorolható az önvédelem? Milyen módszereitek vannak az én védelmére?
• Mi van akkor, ha már megtörtént a baj? Lehet-e ilyen sebeket gyógyítani, és ha igen, miképpen? (Az asszertív kommunikáció és a szakmai segítő felkeresése között milyen más lépcsőfokokat ismertek?)
• Miért marad benne mégis az, aki benne marad? Milyen az az önbecsapás, ami elhiteti az áldozattal, hogy maradnia kell?
• Lehet-e egy bántalmazottnak segíteni?

avagy bántalmazás a kapcsolatokban, amit még nem tekintünk annak

csend ígérgetés álsegítség időnyerés sajnáltatás mártíromság távolságtartás passzív ellenállás intimitás hiányának megteremtése elzárkózás és manipulatív rosszkedv az irányítás hirtelen magához ragadása vagy elengedése kierőszakolt intimitás kikényszerített megbocsájtás hiperkontroll és/vagy hiperkritika bírálat és az eszmecsere elkerülése felőrlő hajtogatása valaminek védekező-támadó kommunikáció becsmérlés, lekicsinylés félrevezetés és hazugság a nyilvánvaló tagadása nulla közreműködés felelősséghárítás megfélemlítés álegyezkedés pénzügyi ellenőrzés mellébeszélés saját tettek aránytalan felnagyítása saját mulasztások másokra hárítása a férfi logika felsőbbrendűségére való hivatkozás elszigetelés kívülállókkal való összejátszás révén valamely dolog „kilátásba” helyezésével való fenyegetés

Ugye érdekes ez a lista? Átélted már a fentiek közül bármelyiket is a jelenlegi vagy a korábbi kapcsolataidban? Netán rád is jellemzőek? Önmagukban talán egy rossz nap eredményének vélhetjük őket, de ha jobban ránézünk erre a felsorolásra, rájövünk, hogy ezek a fogalmak nem járnak egyedül, és valami sokkal mélyebb dolog rajzolódik ki a szemünk előtt. Luis Bonino argentin származású, Spanyolországban élő pszichiáter és pszichoterapeuta véleménye szerint létezik a hétköznapi hímsovinizmus, ami a párkapcsolati erőszak azon formája, amelyet a férfiak „apró”, kontrolláló, erőszakos és uralmi megnyilvánulásai alkotnak. A nők felett gyakorolt hatalomnak és ellenőrzésnek azok a megnyilvánulásai ezek, amelyek korábban fel nem ismerhetően és névtelenül épültek be a hétköznapi együttélésbe. (Mondhatni társadalmi elvárás volt, „az asszony neve hallgass” típusú gondolkodás, annak minden velejárójával.)

Ilyen a “szóbeli erőszak”, a “lelki terror”, vagy önmagában a “pénzügyi ellenőrzés” formájában megvalósuló gazdasági erőszak, a “megfélemlítés”, stb. Ezek nem alkalmi és pillanatnyi manőverek, hanem egy szisztematikus magatartás részei, stratégiát képező taktikák. A stratégiai cél ebben az esetben is a hatalmi helyzet, a férfiuralom fenntartása, illetve helyreállítása, amennyiben csorba esne rajta. “Ez esetben viszont a hangsúly a fenntartáson, illetve a helyreállításon van, és nem a hatalom megteremtésén, mert ez utóbbiról nagy részben már előzetesen gondoskodik a társadalmi, strukturális elem: a patriarchális társadalom.” (Szil Peter, 2006) Fontos hangsúlyozni, hogy a hétköznapi hímsovinizmusra is igaz - amennyiben csak annak alkalmi megnyilvánulásait nézzük -, hogy egyiket-másikat nők is elkövetik olykor-olykor. Sőt, talán elég gyakran! Sokak szerint az a magatartás, amely szándékos és rendszeres, arra irányul, hogy bántsa a másikat. Hogy valósulhat ez meg? Érdemes beszélni arról, hogy egyáltalán mit tartunk bántalmazásnak.

A bántalmazásnak sok fajtája van. Az első, ami eszünkbe jut, az a fizikai. Talán azért, mert az a legegyértelműbb. Egy szorítás, egy fenékre suhintás, egy pofon, stb. Bár van iskola, ami külön taglalja, én mégis ide venném a szexuális bántalmazást is. (A karantén ideje alatt érzékelhetően nőtt ezeknek a fajta bántalmazásoknak a száma. Ez az időszak a családon belüli erőszak melegágya volt.) Szemmel kevésbé észlelhető erőszak, az érzelmi bántalmazás. Egy sértő mondat, egy demotiváló gondolat verbalizálása: „Te erre úgysem vagy képes, meg se próbáld!” „Na, látom, a karantén alatt nálad sem volt zárva a hűtő.” Vannak mérgező mondatok, amelyek úgy kezdődnek: „Ha szeretsz, akkor megteszed, hogy… Azt hittem, jelentek neked annyit, hogy…” Vajon a szeretet feltételekhez való kötése milyen érzéseket vált ki a másikból?

Tipikus példa, amikor hangot adsz az érzéseidnek, de a partnered ahelyett, hogy elismerné azokat és megfelelően reagálna rájuk, valami hasonlóval utasít el, esetleg „leszól”: ha azt mondod: "…rosszul éreztem magam, amikor ezt és ezt mondtad", erre a válasz: "…nem tudom, miről beszélsz, már megint túl érzékeny vagy!"

Ezekben az esetekben az áldozat kételkedni kezd saját észlelésében. Hogy miért? Mert gyerekkorában őt is arra tanították, hogy nem számítanak az érzései. Az érzések rendkívül fontosak az életünkben, mert segítenek felmérni, mi káros vagy mi biztonságos a számunkra. Az állandó kritika és ellenkezés mögött is állhat bántalmazó szándék. Ha a másik fél szisztematikusan a fűszálba is beleköt, és képes meggyőzni minket érzéseink értéktelenségéről, erős gyanú állhat fenn a szándékos bántalmazásra.

Őriztek-e hasonló mondatokat a szívetek legmélyén?

A fent olvasott esetek lehetnek ismerősek vagy ismeretlenek a számotokra? Némelyik esetleg csak nem egyértelmű. Szakmai tapasztalatom szerint a szóbeli bántalmazók ex-partnerei sokszor csak később ismerik fel egykori érzéseiket, sajnos csak akkor, miután már kiléptek a kapcsolatból. A szóbeli erőszakot az áldozatnak kell felismernie, mivel az elkövetőnek nem fűződik érdeke a változáshoz, s némely esetben nincs is tisztában tettei súlyával. Sajnos azonban az áldozatnak nem könnyű azonosítani a szóbeli erőszakot, mert - mint már említettem - arra nevelték, hogy kételkedjen az érzéseiben. Ha ilyen nehéz felismerni, akkor mit tehetünk?

A 21. század technológiai fejlődésének „köszönhető”, hogy ezek a verbális bántalmazások új platformot nyertek. Módosult szabályokkal és a láthatatlanság miatt sokkal mélyebb és bántóbb alakban kerülhetnek elénk. Mit kezdjünk velük? És főként hogyan lássuk meg, ha nem minket, hanem a gyermekeinket éri el ez a fajta bántalmazás?

Az alábbiakat gondold végig és, ha úgy érzed szükséged van segítségre fordulj szakembereinkhez.

A téma valóban nem könnyű, de ha nem beszélünk róla, bizonyítottan még nehezebbé válik.

További segítséget kaphatsz a védekezéshez Patricia Evans: Szavakkal verve című könyvéből.