A társfüggőség

• 2022. április 21.
• Csupor Anna
• Betegségek, mentális zavarok

A társfüggőség (kodependencia) a viselkedési függőségek különleges formája.

Kétféle értelemben is használható és mindkettő értelmezés helyénvaló:

Mit tehetne hát?

Az egyik értelmezés szerint: függ a társától, a kapcsolattól.

A társfüggőség legfőbb jellemzője a túlzott felelősségvállalás, a másikért, másokért. A társfüggő önmagáért ugyanakkor nem vállal felelősséget, a kapcsolataiban nem tudja az érdekeit érvényesíteni. Sem a párkapcsolatában, sem a munkahelyén vagy a baráti társaságban. Igazán akkor tud valamennyire domináns lenni, amikor a párját korholja, vagy fenyegeti, megalázza. Jellemző továbbá a másikról vagy másokról való folyamatos, kényszeres gondoskodás. Önmagát azon keresztül tartja értékesnek, hogy másokról gondoskodhat. A kodependens személy önértékelése annak függvényében alakul, hogy mennyiben képes másoknak segíteni.

A társfüggőség a másik értelmezésben: társ a függőségben. Azaz viselkedésével fenntartja a társa függőségét.

Fontos ismérv, hogy a társfüggőnek a partnere többnyire alkoholfüggő, szenvedélybeteg, esetleg más személyiségzavarban szenvedő, de mindenképpen „problémás” partner. A társfüggő személy azonban éppen társfüggősége okán nem tudja a kapcsolatban saját érdekeit érvényesíteni. Mivel reagálásában és döntéseiben következetlen, fenyegetéseit a kapcsolat megszakításáról vagy egyéb megnyilvánulásait szenvedélybeteg partnere nem veszi komolyan. Mégsem lép ki ebből a körforgásból. Ugyanazokat a dolgokat mondja és teszi, évekig, évtizedekig. Ez azonban nem segíti elő a szenvedélybeteg társ változását, sőt! Ezért mondjuk, hogy viselkedésével fenntartja partnere szenvedélybetegségét.

Mit tehetne hát?

• A szenvedélybetegség: betegség, mely önálló életet él. Nem használ a kritizálás, a moralizálás, az elutasítás vagy a szidás.
• Hagyjuk, beteg átérezze a szerhasználat összes következményét (azaz nem kell rohanni megmenteni). Ez a felnőttesítéshez és a felelősségvállaláshoz hozzátartozik.
• Józan időszakában mondjuk el, hogy támogatjuk a leállásban. Mondjuk el, hogy aggódunk érte és szeretnénk neki segíteni. A segítés azonban nem az, hogy megoldjuk helyette az életét, amíg ő iszik. A segítés az, hogy támogatjuk a leállásban. Például segítünk szakembert keresni, de ő hívja fel. A belső munkát neki kell elvégeznie.
• Amennyiben nincs belátása és nem hajlandó segítséget kérni, menjünk el mi magunk, hozzátartozóként segítséget kérni. Szakemberhez vagy akár csoportba.
• Az Al-Anon Családi Csoportok alkoholisták olyan családtagjainak és barátainak közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, abban a reményben, hogy segíteni tudnak egymásnak a tapasztalatok átadásával. A közösségben mindenki érintett családtag, így rengeteg hasznos tanácsot, információt tudnak egymásnak átadni.
• Olyat ígérjünk csak, amit meg tudunk tartani, azt azonban tartsuk is meg. Ne mondjuk, hogy elhagylak, ha úgysem tartjuk meg.
• Amit azonban ígérünk, azt következetesen tartsuk, akkor is, ha a mérgünk elpárolog közben. Hiszen itt nem az a fontos, mennyire vagyunk éppen mérgesek. Ha valóban változtatni akarunk, változtassunk. Rajtunk múlik.

Betegségek , #azéntörténetem , Mentális zavarok

• Előző
• Tovább