Tabuk nélkül a változókorról

A változás szükséglete emberi tulajdonság: az évek során időről időre át kell lépnünk az egyik éleszakaszból a másikba és ilyenkor testünk változik és énünk is kicsit mindig "meghal", hogy valami új szülessen. Nem mindegy persze, hogy hogyan éljük meg ezt a változást biológiailag és pszichésen egyaránt.

A változás szükséglete emberi tulajdonság: az évek során időről időre át kell lépnünk az egyik éleszakaszból a másikba és ilyenkor változik a testünk, az énünk is kicsit mindig "meghal", hogy valami új szülessen. Nem mindegy persze, hogyan éljük meg ezt a változást akár biológiailag, akár pszichésen.

Menopauza a wilberi 4 nézőpont szerint

Sokféle előadás, beszélgetés zajlik a témában, de kevés olyan akad, amely egyszerre veszi figyelembe mind a négy nézőpontot. A különböző tudományágak, mint az orvoslás, a pszichológia, a szociológia külön-külön tartalmaznak fontos tudást a változókorral kapcsolatos nehézségekről, de csak az egyik, vagy a másik nézőpontra összpontosítanak és figyelmen kívül hagyják a többit, amikor véleményt alkotnak.

Azonban ha valódi képet szeretnénk kapni, akkor érdemes figyelembe venni mind a négy aspektust (lásd lentebb) ahhoz, hogy teljesebb, gazdagabb és igazabb képet kapjunk önmagunkról és a vizsgált dologról, legyen ez a párkapcsolatunk vagy a munkánk, vagy éppenséggel a klímaváltozás kérdésköre.

Most a menopauzát tesszük a wilberi mátrix középpontjába.

Aki ismeri a wilberi négy nézőpont (kvadráns) rendszerét, az tudja, hogy ez egy olyan alapvető dimenzióra utal, ami mentén szinte mindenre rá lehet tekinteni, ami fontos. Hiszen ez a rendszergondolkodás minden jelentős és alapvető fontosságú elemet figyelembe vesz az éppen vizsgált dologgal, jelenséggel kapcsolatban, bármi is legyen az.

Hogyan vegyük figyelembe mind a négy nézőpontot? Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

-ÉN- Mit gondolok és mit érzek a változókor kapcsán? Félek tőle? Úgy gondolom, hogy vége a nőiségemnek? Vagy tudom és tisztában vagyok azzal, hogy minden, ami ebben a korban zajlik bennem, azt természetes? Gyászoljak vagy örüljek, hogy abbamaradt a menstruációm? Miért érzem magam motiválatlannak, életuntnak? Miért vagyok ennyire (passzívan) agresszív, erőszakos, feszült és ideges, vagy szomorú?

-AZ-Megszűnt-e a menstruációja? Vannak-e hőhullámai? Mennyire csökkent/változott a hormonháztartása? Van-e alvászavara? Vannak-e vérzésproblémái, szexuális zavara, testsúlyváltozása, csontrendszeri problémái, depressziós hangulata? Összességében hogyan látszik rajta a változókor kívülről?

-MI-Hogyan vagyunk egymással a (pár)kapcsolatban a menopauza alatt? Nemi szempontból nem számítok a párkapcsolatomban? Mit gondol a másik arról, hogy változókorban vagyok? Mennyire befolyásolja a szexuális együttléteinket a menopauza?

-AZOK-"Hisztis, mert klimaxol!" Sajnos a társadalmi tudatban kialakult a klimaxos nő képzete. Ennek egyik oka az lehet, hogy a középkorú nők viselkedéséből írták le az oki magyarázatát az úgynevezett klimaktérium tünettanának. Többnyire férfiak, akik bizony gyakran torzítottak.

"Ifjúság-orientált" társadalmunkban az idősödő nőknek mind a családi, mind a hivatásbeli/foglalkozásbeli szerepük az életkoruk előrehaladtával sajnálatos módon leértékelődik. Az időskor, a bölcsesség egyre kevésbé lesz tiszteletre méltó tulajdonság. Pedig mennyi minden értékes tudást, tapasztalatot hordoz egy menopauzán már átesett, idősebb hölgy a fiatalabbak számára!

Következő cikkeinkben nézzük meg az egyes nézőpontokat külön-külön!